Iskolánk története

Amikor a nyíregyházi evangélikus iskolánk történetet akarjuk bemutatni nagyon távoli múltba kell visszatekinteniük. A kezdetet az 1754. év fémjelzi. Nyíregyházán az ágostai hitvallású evangélikus egyház keletkezése és iskoláinak fejlődése a telepítés idejével esik egybe. Gróf Károlyi Ferenc, a nagyemlékű telepítő főúr (Nyíregyháza település egyik felének tulajdonosa) nevéhez fűződik az az érdem, hogy a pusztulásnak indult régi jobbágyközség, majd hajdúváros megmenekült a teljes megsemmisüléstől, illetve a nagyfokú hanyatlástól. Az ő kezdeményezésére foglalkozik a vármegye a betelepítéssel, és az ő ösztönzésére indul meg Szarvason Petrikovics János csizmadiamester, hogy új telepeseket toborozzon, illetve hozzon Nyíregyházára. A Békés megyéből, majd felvidékről, Gömör, Zólyom és Hontmegyéből idetelepült lakosoknak közös vonásai, hogy szlovákok (tótajkúak), evangélikusok, és magyarlelkületűek voltak (a nyíregyháziak a mai napig tirpákoknak nevezik őket). Hozták magukkal az üldöztetések árán is megtartott hitüket, lelkészüket és tanítójukat, és hozták a leleményességgel, vállalkozó kedvvel fűszerezett tenni akarásukat új élet, új gazdaság megalapozásához. A szorgalmas munkával párhuzamosan, legelső teendőik között gondoskodtak gyermekeik neveléséről, taníttatásáról, célszerű és alkalmas helyeken iskolák létrehozásáról a mai nagytemplom környékén, a város különböző pontjain, majd a bokortanyákon.

Az évszázadokat felölelő visszaemlékezés leírhatatlan, felemelő és magával ragadó képet tár elénk. Ez a kép a "tirpák" ősök lelkéből sarjadt, felidézi az evangélikus egyház és iskolái szoros egyűvé tartozását, egymás mellé rendelését. Megmutatja, hogy miképpen küzdöttek azért, hogy egymás kiegészítsék, egymást felemeljék és megvédjék, és az egymást szerető hívek által jó és rossz sorsukban, Istent hogyan dicsőítsék. Századokon keresztül volt itt az evangélikus egyháznak, iskoláinak és ezzel együtt a híveknek is, sok jó napjuk mellett igen-igen sok kellemetlen napjuk is, mely napokon csak az egy igaz Istenben volt mint mindig minden reménységük. Ezt a reménységüket soha sem adták fel, aminek ékes bizonysága a gyönyörű nagytemplomuk az egymásután létrehozott 4-9 oldal-, 20-24 tanyasi, és az 1892-ben felépítetett hatalmas központi iskola. Megmásíthatatlan történelmi tanúbizonyság, hogy a nyíregyházi evangélikus iskolák fénykorában 21 városi 32 tanyasi tanító tehát összesen 53 tanerő végezte évről-évre több mint 3000 gyermeki lelkekben a gondos kertész termékeny munkáját. Ez időben e területen nemcsak az ország, de a világ legnagyobb evangélikus tantestületét mondhatták magénak.

A város kultúrtörténeti és iskolatörténeti folyamatából emelkedik ki az evangélikus oktatás két jelentős intézménye; az újra az egyház által működtetett Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium (melynek az evangélikus elemi iskolákból kinőtt 1806-ban indult professzori iskola teremtette meg az alapjait), és a város és környező tanyákon működött elemi iskolákban folyó széles körben elismert nagyszerű nevelő-oktató munkát összefogó és irányító, 1892. szeptember 17-én felszentelt Evangélikus Elemi Központi Népiskola.

Az iskolahálózatunk Nyíregyháza kultúrtörténetében kiemelkedő szerepet játszottak 1948-ig az államosításig. Mátis Béla (1891-1987) az Evangélikus Elemi Népiskola igen tisztelt, és nagyra becsült tanítója (majd igazgatója) írja iskolatörténeti feljegyzéseiben (mely a most megjelent iskolatörténeti könyv alapdokumentációja), hogy:

"Úgy gondolom, legalább nagy vonásokban sikerült megláttatnom iskolánk tiszteletre méltó múltját, s feltörekvő jelenét a műveltségterjesztés s az egyszerű nép mindig őszinte szolgáló munkásságában. Talán sikerült megláttatnom azt, hogy ez az iskola a magyar közművelődés terjesztésében ma is jelentős érték, s azt bárki, bármikor, bármilyen módon örökli vagy birtokba veszi, szemrehányásra nem lesz oka. Legyen ez az iskola továbbra is a magyar szellemi életnek s a demokratikus Magyarország fejlődésének kiapadhatatlan erőforrása."

Amikor 1948-ban ezeket a mondatokat leírta, nemigen gondolhatott arra, hogy 47 évi hallgatásra ítéltetik az az iskolarendszer, mely évszázadokon keresztül meghatározója volt Nyíregyháza kulturális életének, fejlődésének. Ő és sok más akkori néptanító úgy gondolta, hogy a több száz éves tradícióval rendelkező iskolára szükség van és lesz.

Sajnos a 48-at követő "áldemokráciának" nem volt szüksége a sok-sok évtizedes múlttal, tradícióval rendelkező egyházi iskolaformára. A szomorú ebben az, hogy amikor a történelem kereke helyreigazította a félresikerült évtizedeket, amikor újból megerősödött az igazi polgári demokrácia térhódítása, akkor is nehézségek sorozatával kellett megküzdeni az evangélikus egyházközségnek, hogy egy több évszázados tapasztalatokra, eredményekre épülő, a kor szellemével mindig együtt haladó, a Nyíregyháza város kultúrtörténetében meghatározó szerepet vállaló iskola újraéledjen.

A rendszerváltás az egyházak számára is új lehetőségeket hozott, újból, szabadon végezhették hitéleti, oktatási és szociális tevékenységüket. A politikai váltást a törvényi szabályozás is követte. Ennek értelmében a nyíregyházi evangélikus egyházközségben is elkezdődött annak felmérése, hogy mely ingatlanokat kérjék vissza természetben, és melyekért kérjenek pénzbeli kártalanítást. 1992-ben Nyíregyháza Megyei Jogú Város és az egyházak "Megállapodásban" rögzítették a tulajdoni rendezés kérdését. Ezt ún. csomagban rögzítették, hogy az önkormányzat mit ad át az egyházaknak, milyen ingatlanokért fogad el cserét az egyház, és melyekről mond le. Ekkor az Evangélikus Egyházközség - az adott lehetőségek figyelembevételével, rugalmasságot bizonyítandó - a volt központi elemi iskola épületéről lemondott, melyért cserében az Önkormányzat a 12. Számú Általános Iskolát ajánlotta fel. Többszöri határidő módosítás után az átadás időpontját 1996-ban állapította meg a Képviselőtestület. Az Önkormányzattal folytatott tárgyalások így 1992-ben csak azt tették lehetővé, hogy a Kossuth Gimnázium kerüljön vissza az egyházhoz. Ennek az évnek az őszén ott meg is indulhatott a gimnáziumi oktatás. Amikor 1995-ben a kormány az egyházaktól azt kérte, hogy mérjék fel újra, mely ingatlanokat kérik vissza természetben és melyekért fogad el pénzbeli kártalanítást, ekkor lehetőség nyílt arra, hogy az addigi ingatlanlistákat az egyházak és az önkormányzatok újból felülvizsgálják. Ennek megfelelően a nyíregyházi evangélikus egyházközség az új elhatározása alapján tárgyalásokat kezdeményezett az Önkormányzattal.

1995. szeptember 24-én az Evangélikus Egyházközség Képviselőtestülete és Presbitériuma döntött arról, hogy "Fenntartják igényünket a volt Evangélikus Központi Elemi Iskola épületére és funkciójára." Álláspontját az Egyházközség december 17-én jelzete a város Jegyzőjének. A felesleges kiadások elkerülésére felajánlották, hogy az épülettel együtt a funkciót is átveszik az ott folyó oktatási munka profiljának megőrzésével.

Ennek értelmében:

Az Iskola átvételével-átadásával az Evangélikus Egyházközség - a törvényekkel összhangban - a következő tevékenységek vállalását biztosítani kívánta:
a.) az ott folyó teljes oktatási profil folytatását;
b.)az iskola autonómiájának tiszteletben tartását;
c.)az Igazgató tanácsban megfelelő szintű Önkormányzati képviselet biztosítását;

Az Iskola minden szempontból biztonságos és törvényes működéséhez a két felelős testület (Önkormányzati, valamint az Egyházközségi képviselőtestület) által felhatalmazott küldöttség tárgyalására lett volna szükség a "közoktatási megállapodás" megkötése érdekében (Közoktatási Törvény 81.§ d/). Ezen tárgyalások folyamán és az esetleges megállapodásokban kívánták rendezni a törvényben előírtakkal együtt az iskola működésére vonatkozó pedagógiai és gazdasági kérdéseket, az iskola műszaki állapotával kapcsolatos teendőket. Mert a szülőkkel és a pedagógusokkal történt találkozás alakalmával több olyan kérdés is felmerült, amit csak a közoktatási megállapodás megkötésével lehetet volna megoldani és kezelni.

Elképzelésük rendkívül heves vitát váltott ki mind (az iskolaépületben működő) 4. Számú Ének-Zene Tagozatos "Kodály Zoltán" Általános Iskola, mind az Önkormányzat körében. Hosszas vita és tárgyalás után a szülők és a nevelőtestület elutasító véleményének ismeretében 1996. január 29-én úgy döntött a városi képviselőtestület, hogy sem a funkciót, sem az ingatlant nem adja át. Ezek után az egyházközség lemondott arról, hogy átvegye az iskolát ilyen ellenséges légkörben, de határozottan és véglegesen fenntartotta igényét a tulajdonára, a volt Evangélikus Elemi Iskola központi épületére. Váratlan fordulatot jelentett az evangélikus iskola létrehozásában, amikor is az Önkormányzat által bezárásra ítélt 5. sz. Általános Iskola közössége azzal kereste meg az Evangélikus Egyházközséget, hogy evangélikus iskolaként szeretnének tovább működni.

1996. május 10-én kapta meg az egyházközség a több mint 340 gyermek szülejének és 41 pedagógusnak azon kérelmét, hogy 1996. szeptember 1-jével alapítson evangélikus általános iskolát.
Ennek eredményeként az Egyházközség Közgyűlése 1996 augusztus 25-én úgy döntött, hogy általános iskolát alapit. Így 1996. szeptember elsején az újjászervezett Evangélikus Általános Iskola "megnyitotta kapuját" (sajnos akkor még csak albérletekben). Azonban az ezt követő 5 év sem volt zökkenőmentes szükség volt az "ősök" által rák hagyott, tenni akarásra, egymás kiegészítésére, egymást felemelésére és megvédésére, és az egymást szerető hívek által jó és rossz sorsukban, Isten dicsőítésére.

"De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." (Ézs. 40.31)

"Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma" (JSir. 3.22)

Ez alatt a biztató prófécia alatt indult Evangélikus Általános iskolánk 1996. szeptember elsején elég mostoha körülmények között az Arany János utca 7. szám és a Krúdy köz 2-ben "albérletekben". Hálával telve és mély elkötelezettséggel, ambícióval kezdtük meg és végeztük szolgálatunkat, nevelő oktató munkánkat, párhuzamosan törekedve arra, hogy megtartsuk az iskola szakmai színvonalát, megismerjük újszerű életünk, munkánk sajátos elemeit, ismeretekben, a gyakorlati tevékenységek terén, szemléletben és lehetőleg minden más tekintettben. Sokat tűrtünk, sokat áldoztunk, sokat vártunk, sokan és sokat imádkoztunk, hogy megéljük, elérjük azt hogy visszakerülhessünk az "ősi" evangélikus iskola falai közzé. Gyerekek, szülők, pedagógusok, dolgozók és evangélikus testvérek, valamint barátok és szimpatizálók egyértelmű, izgalommal teli örömmel várták, azt a napot, hogy őseink hitéből, szorgalmából, az iskola a tanulás iránti elkötelezettségükből felépült műemlék almamáterben újból megkezdhessük, illetve folytathassuk a tanítást. Így 2001. szeptember 2-a újabb iskolatörténeti dátum lett. Beköltözhettünk az ősi falak közzé és végre mindenki együtt, és végre a végleges helyen folytathatjuk az 1996-ban elkezdett munkánkat.

"Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk... Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" (Zsolt. 126.6)

Nézzünk fel Jézusra! – Túróczy Zoltán püspök nevét vette fel a nyíregyházi evangélikus általános iskola és óvoda – Hangos & képes tudósítás a névadó, ünnepi istentiszteletről.

A háromszor megválasztott és elmozdított, mártírsorsú evangélikus püspök születésnapja előtt, a 225 éves nyíregyházi evangélikus nagytemplomban volt 2011. október 21-én délelőtt az általános iskola névadó ünnepsége.
Az ünnepi istentisztelet teljes hanganyaga elérhető a tudósító honlapjáról, www.garainyh.hu Szöveg és hangfájl: Garai András, Fotók:Szabó Károly

Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az ünnepség eseményeit:

A százéves orgonát megszólaltató dr. Kovács László Attila előjátéka alatt bevonultak az iskola zászlóvivői a templom földszinti padjait megtöltő diákság, pedagógusok, szülők és gyülekezeti tagok sorfala között, majd felcsendült az evangélikus himnusz. Köszöntőjében Kovács Erzsébet iskolalelkész bejelentette, hogy az iskola profilváltása mellet, e tanévtől új nevet is kapott a fenntartó egyházközségtől, s ismertette az ünnepség rendjét. A zongorán felcsendült Händel: Induló c. műve, Baráz Levente 8. b. o. tanuló és édesanyja Barázné Orosz Klára szülő tolmácsolásában, majd az óvodások kedves énekeit hallgathattuk. Túróczy Zoltán életrajzát, s életének fontosabb állomásait az iskolalelkész ismertette, s a püspök önmagáról vallott gondolatait Novák Zsolt tanár tolmácsolta. A felső tagozatos tanulókból álló kórus - Pristyák Lászlóné Mezey Viktória, Joó Zoltánné, Kocsis Zsolt tanárok vezetésével -, énekeskönyvünk Jézus-énekeiből szólaltatott meg néhányat: „mert az út végén Jézus fog várni”!

Adámi László parókus lelkész igehirdetésének alapigéjét a Zsid 12,1–3 verseiből vette, s felhívta a jelenlévőket: Nézzünk fel Jézusra! Túróczy Zoltán püspök életének példájára utalva felelt arra a kérdésre, hogyan lehetünk mi is Jézusra néző emberek. Az ő hite is, még holta után is beszél! Megvallotta, számára is sokat jelentett lelkészi szolgálata során a még nem püspök egyik írása: Én a prófétákra támadok… S idézte legutolsó, hangos imádságát is. A fülünkön nyílik meg a szemünk! Kicsiknek-nagyoknak egyaránt ez legyen a legfőbb tanulni való: Nézzünk fel Jézusra és ő beszél velünk, s felragyog nekünk is a Krisztus! S válaszként felzengett a gyülekezet éneke: Győzelmet vettél, ó feltámadott!

Tóth Beáta 8. a. o. tanuló elszavalta a püspök egyetlen versét, amely ma is mindannyiunk számára megszívlelendő tanács! Igazgatói beszédében, Kocsisné Sárossy Emőke kiemelte, hogy ez a név megkülönböztet minket minden más iskolától és a püspök személye példa lehet tanulók, tanárok számára egyaránt. Hagyományteremtő alkalom ez az ünnep, a jövőben minden évben a névadójuk emlékének szentelik e napot. Az alapító és fenntartó gyülekezet presbitériumának határozatát a névadásról, Garai András presbiter, a számvevőszék elnöke ismertette, aki Nyílt levelében már öt éve javasolta a püspök személyét. S emlékeztetett, ő önmagát egyszerűen Isten emberének tartotta, de mi is azok lehetünk, ha hitünkhöz mindhalálig ragaszkodunk! Majd felkötötte az iskola zászlójára az új nevet tartalmazó fehér selyem szalagot, amely hirdeti, hogy 2011. szeptember 1-től az intézmény neve:

Túróczy Zoltán Evangélikus Óvoda és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola

Az egyházmegye esperese, Sztankó Gyöngyi rövid köszöntésében kérdéseket tett fel a diákoknak, s az Útmutató e napi igéjével (Neh 2,20a) kívánt áldást az iskola munkájára. Az alsó tagozatosokból álló kórus, gitárkísérettel dicsérte az Urat – Cserbán Tünde, Kocsis Zsolt, Urbán Miklósné tanárok vezetésével -: „Áldásoddal megyünk…!

A templomi ünnepély a Himnusz hangjaival zárult, majd a jelenlévők átvonultak a gyülekezeti ház falán lévő Túróczy emléktáblához, ahol az iskola, az egyházközség és a helyi önkormányzat képviseletében helyezték el az emlékezés koszorúit a névadó püspök arcképét ábrázoló dombormű előtt. Az 1892-ben felszentelt evangélikus népiskola épületében, az iskola újraindulásának 16. tanévétől kezdve immár a tíz évig itt szolgáló püspök nevét viselő általános iskolás tanulók készülnek arra, hogy ők is Isten emberei legyenek!

Megemlékező beszéd a névadó Istentiszteleten

Tisztelt ünneplő közösség! Kedves tanulók, kedves gyerekek!
Tisztelt elöljáróim, munkatársaim!


Újra együtt, újra egy felemelő ünnep, újra egy fontos esemény életünkben. Az iskolaalapító nyíregyházi evangélikus egyházközség által adományozott Túróczy Zoltán nevének felvétele alkalmából vagyunk együtt. Hálásak lehetünk ezért az alkalomért. Hiszen azt érezhetjük, hogy fontos ennek az evangélikus közösségnek az általuk létrehozott intézmény, az iskolánk és óvodánk jövője, a hírnevünk. Az irántunk érzett felelősség és a bennünket összekötő lelkiség juttathatott el minket eddig az alkalomig.
A fenntartó által választott Túróczy Zoltánt életútja, nyíregyházi lelkészként, majd püspökként végzett munkája tette méltóvá arra, hogy intézményt nevezzenek el róla. Így lett, lehetett egy olyan nevünk, ami valóban markánsan megkülönböztet minket a város összes többi iskolájától! Olyan markánsan, mint amilyen erős jellem, rendíthetetlen személyiség volt maga Túróczy Zoltán, kinek alakja, elszántsága és kitartása, hit és- hazaszeretete máig ható mély nyomott hagyott az evangélikus hitű emberek emlékezetében.
A mi feladatunk lesz a név mögött álló ember, az egyházkerületét vezető püspök és a gyülekezeteit hűen szolgáló lelkész megismerése és megismertetése, a pedagógusok, a szülők, a tanulók által az intézményünk iránt érdeklődő emberek, jövőbeli tanulók és szülők kíváncsiságának felkeltése személye, munkássága iránt. Ehhez továbbra is kérjük a még rá emlékező evangélikus testvérek segítségét. Hívjuk őket iskolánkba beszélgetésekre! A jövőben szeretnénk fölkutatni a püspök leszármazottait, gyűjteni személyéhez köthető tárgyi emlékeket, hogy minél élőbben, minél személyesebben alakulhasson ki kötődésünk hozzá.
Nagyszerű hagyományteremtő alkalom is egyben a mai. Túróczy Zoltán, akit az életrajzból most már jobban megismerhettünk, valóban példa lehet a tanulóifjúság, a pedagógus közösség előtt. Az ő emlékének szánjuk a jövőben e napot, amikor felidézzük életútját, koszorút helyezünk emléktáblájára, és adjuk majd tovább örökül ezen ünnepi alkalmakat az utánunk jövő nemzedéknek.
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik ezen a névadó Istentiszteleten közösséget alkottak velünk, részesei és segítői voltak ünnepségünknek. Köszönjük esperes asszonynak, lelkészeinknek, névadó presbitereinknek, hogy átérezték számunkra az esemény fontosságát, iskolatörténeti szerepét, és szolgálatukkal tették emlékezetessé a napot.
A pedagógusok és munkatársaim nevében fogadom és fogadjuk, hogy névadó püspökünk, Túróczy Zoltán személyének megbecsülésére, tiszteletére, a kialakított hagyományok további ápolására és átörökítésére neveljük a jövőben a nevét viselő iskola és óvoda tanulóit, gyermekeit. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Erős vár a mi Istenünk!

Nyíregyháza, 2011. október 21.
Kocsisné Sárossy Emőke