Iskolánk története

Amikor a nyíregyházi evangélikus iskolánk történetet akarjuk bemutatni nagyon távoli múltba kell visszatekinteniük. A kezdetet az 1754. év fémjelzi. Nyíregyházán az ágostai hitvallású evangélikus egyház keletkezése és iskoláinak fejlődése a telepítés idejével esik egybe. Gróf Károlyi Ferenc, a nagyemlékű telepítő főúr (Nyíregyháza település egyik felének tulajdonosa) nevéhez fűződik az az érdem, hogy a pusztulásnak indult régi jobbágyközség, majd hajdúváros megmenekült a teljes megsemmisüléstől, illetve a nagyfokú hanyatlástól. Az ő kezdeményezésére foglalkozik a vármegye a betelepítéssel, és az ő ösztönzésére indul meg Szarvason Petrikovics János csizmadiamester, hogy új telepeseket toborozzon, illetve hozzon Nyíregyházára.

A Békés megyéből, majd felvidékről, Gömör, Zólyom és Hontmegyéből idetelepült lakosoknak közös vonásai, hogy szlovákok (tótajkúak), evangélikusok, és magyarlelkületűek voltak (a nyíregyháziak a mai napig tirpákoknak nevezik őket). Hozták magukkal az üldöztetések árán is megtartott hitüket, lelkészüket és tanítójukat, és hozták a leleményességgel, vállalkozó kedvvel fűszerezett tenni akarásukat új élet, új gazdaság megalapozásához. A szorgalmas munkával párhuzamosan, legelső teendőik között gondoskodtak gyermekeik neveléséről, taníttatásáról, célszerű és alkalmas helyeken iskolák létrehozásáról a mai nagytemplom környékén, a város különböző pontjain, majd a bokortanyákon.

1754-1892

Az évszázadokat felölelő visszaemlékezés leírhatatlan, felemelő és magával ragadó képet tár elénk. Ez a kép a "tirpák" ősök lelkéből sarjadt, felidézi az evangélikus egyház és iskolái szoros egyűvé tartozását, egymás mellé rendelését. Megmutatja, hogy miképpen küzdöttek azért, hogy egymás kiegészítsék, egymást felemeljék és megvédjék, és az egymást szerető hívek által jó és rossz sorsukban, Istent hogyan dicsőítsék. Századokon keresztül volt itt az evangélikus egyháznak, iskoláinak és ezzel együtt a híveknek is, sok jó napjuk mellett igen-igen sok kellemetlen napjuk is, mely napokon csak az egy igaz Istenben volt mint mindig minden reménységük. Ezt a reménységüket soha sem adták fel, aminek ékes bizonysága a gyönyörű nagytemplomuk az egymásután létrehozott 4-9 oldal-, 20-24 tanyasi, és az 1892-ben felépítetett hatalmas központi iskola.

Megmásíthatatlan történelmi tanúbizonyság, hogy a nyíregyházi evangélikus iskolák fénykorában 21 városi 32 tanyasi tanító tehát összesen 53 tanerő végezte évről-évre több mint 3000 gyermeki lelkekben a gondos kertész termékeny munkáját. Ez időben e területen nemcsak az ország, de a világ legnagyobb evangélikus tantestületét mondhatták magénak.

A város kultúrtörténeti és iskolatörténeti folyamatából emelkedik ki az evangélikus oktatás két jelentős intézménye; az újra az egyház által működtetett Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium (melynek az evangélikus elemi iskolákból kinőtt 1806-ban indult professzori iskola teremtette meg az alapjait), és a város és környező tanyákon működött elemi iskolákban folyó széles körben elismert nagyszerű nevelő-oktató munkát összefogó és irányító, 1892. szeptember 17-én felszentelt Evangélikus Elemi Központi Népiskola.

1892-1995

Az iskolahálózatunk Nyíregyháza kultúrtörténetében kiemelkedő szerepet játszottak 1948-ig az államosításig. Mátis Béla (1891-1987) az Evangélikus Elemi Népiskola igen tisztelt, és nagyra becsült tanítója (majd igazgatója) írja iskolatörténeti feljegyzéseiben (mely a most megjelent iskolatörténeti könyv alapdokumentációja), hogy:

"Úgy gondolom, legalább nagy vonásokban sikerült megláttatnom iskolánk tiszteletre méltó múltját, s feltörekvő jelenét a műveltségterjesztés s az egyszerű nép mindig őszinte szolgáló munkásságában. Talán sikerült megláttatnom azt, hogy ez az iskola a magyar közművelődés terjesztésében ma is jelentős érték, s azt bárki, bármikor, bármilyen módon örökli vagy birtokba veszi, szemrehányásra nem lesz oka. Legyen ez az iskola továbbra is a magyar szellemi életnek s a demokratikus Magyarország fejlődésének kiapadhatatlan erőforrása."

Amikor 1948-ban ezeket a mondatokat leírta, nemigen gondolhatott arra, hogy 47 évi hallgatásra ítéltetik az az iskolarendszer, mely évszázadokon keresztül meghatározója volt Nyíregyháza kulturális életének, fejlődésének. Ő és sok más akkori néptanító úgy gondolta, hogy a több száz éves tradícióval rendelkező iskolára szükség van és lesz.

Sajnos a 48-at követő "áldemokráciának" nem volt szüksége a sok-sok évtizedes múlttal, tradícióval rendelkező egyházi iskolaformára. A szomorú ebben az, hogy amikor a történelem kereke helyreigazította a félresikerült évtizedeket, amikor újból megerősödött az igazi polgári demokrácia térhódítása, akkor is nehézségek sorozatával kellett megküzdeni az evangélikus egyházközségnek, hogy egy több évszázados tapasztalatokra, eredményekre épülő, a kor szellemével mindig együtt haladó, a Nyíregyháza város kultúrtörténetében meghatározó szerepet vállaló iskola újraéledjen.

A rendszerváltás az egyházak számára is új lehetőségeket hozott, újból, szabadon végezhették hitéleti, oktatási és szociális tevékenységüket. A politikai váltást a törvényi szabályozás is követte. Ennek értelmében a nyíregyházi evangélikus egyházközségben is elkezdődött annak felmérése, hogy mely ingatlanokat kérjék vissza természetben, és melyekért kérjenek pénzbeli kártalanítást. 1992-ben Nyíregyháza Megyei Jogú Város és az egyházak "Megállapodásban" rögzítették a tulajdoni rendezés kérdését. Ezt ún. csomagban rögzítették, hogy az önkormányzat mit ad át az egyházaknak, milyen ingatlanokért fogad el cserét az egyház, és melyekről mond le. Ekkor az Evangélikus Egyházközség - az adott lehetőségek figyelembevételével, rugalmasságot bizonyítandó - a volt központi elemi iskola épületéről lemondott, melyért cserében az Önkormányzat a 12. Számú Általános Iskolát ajánlotta fel. Többszöri határidő módosítás után az átadás időpontját 1996-ban állapította meg a Képviselőtestület. Az Önkormányzattal folytatott tárgyalások így 1992-ben csak azt tették lehetővé, hogy a Kossuth Gimnázium kerüljön vissza az egyházhoz. Ennek az évnek az őszén ott meg is indulhatott a gimnáziumi oktatás.

Amikor 1995-ben a kormány az egyházaktól azt kérte, hogy mérjék fel újra, mely ingatlanokat kérik vissza természetben és melyekért fogad el pénzbeli kártalanítást, ekkor lehetőség nyílt arra, hogy az addigi ingatlanlistákat az egyházak és az önkormányzatok újból felülvizsgálják. Ennek megfelelően a nyíregyházi evangélikus egyházközség az új elhatározása alapján tárgyalásokat kezdeményezett az Önkormányzattal.

1995-2011

1995. szeptember 24-én az Evangélikus Egyházközség Képviselőtestülete és Presbitériuma döntött arról, hogy "Fenntartják igényünket a volt Evangélikus Központi Elemi Iskola épületére és funkciójára." Álláspontját az Egyházközség december 17-én jelzete a város Jegyzőjének. A felesleges kiadások elkerülésére felajánlották, hogy az épülettel együtt a funkciót is átveszik az ott folyó oktatási munka profiljának megőrzésével.

Ennek értelmében:
Az Iskola átvételével-átadásával az Evangélikus Egyházközség - a törvényekkel összhangban - a következő tevékenységek vállalását biztosítani kívánta:
a.) az ott folyó teljes oktatási profil folytatását;
b.)az iskola autonómiájának tiszteletben tartását;
c.)az Igazgató tanácsban megfelelő szintű Önkormányzati képviselet biztosítását;

Az Iskola minden szempontból biztonságos és törvényes működéséhez a két felelős testület (Önkormányzati, valamint az Egyházközségi képviselőtestület) által felhatalmazott küldöttség tárgyalására lett volna szükség a "közoktatási megállapodás" megkötése érdekében (Közoktatási Törvény 81.§ d/). Ezen tárgyalások folyamán és az esetleges megállapodásokban kívánták rendezni a törvényben előírtakkal együtt az iskola működésére vonatkozó pedagógiai és gazdasági kérdéseket, az iskola műszaki állapotával kapcsolatos teendőket. Mert a szülőkkel és a pedagógusokkal történt találkozás alakalmával több olyan kérdés is felmerült, amit csak a közoktatási megállapodás megkötésével lehetet volna megoldani és kezelni.

Elképzelésük rendkívül heves vitát váltott ki mind (az iskolaépületben működő) 4. Számú Ének-Zene Tagozatos "Kodály Zoltán" Általános Iskola, mind az Önkormányzat körében. Hosszas vita és tárgyalás után a szülők és a nevelőtestület elutasító véleményének ismeretében 1996. január 29-én úgy döntött a városi képviselőtestület, hogy sem a funkciót, sem az ingatlant nem adja át. Ezek után az egyházközség lemondott arról, hogy átvegye az iskolát ilyen ellenséges légkörben, de határozottan és véglegesen fenntartotta igényét a tulajdonára, a volt Evangélikus Elemi Iskola központi épületére.

Váratlan fordulatot jelentett az evangélikus iskola létrehozásában, amikor is az Önkormányzat által bezárásra ítélt 5. sz. Általános Iskola közössége azzal kereste meg az Evangélikus Egyházközséget, hogy evangélikus iskolaként szeretnének tovább működni.

1996. május 10-én kapta meg az egyházközség a több mint 340 gyermek szülejének és 41 pedagógusnak azon kérelmét, hogy 1996. szeptember 1-jével alapítson evangélikus általános iskolát.
Ennek eredményeként az Egyházközség Közgyűlése 1996 augusztus 25-én úgy döntött, hogy általános iskolát alapit. Így 1996. szeptember elsején az újjászervezett Evangélikus Általános Iskola "megnyitotta kapuját" (sajnos akkor még csak albérletekben). Azonban az ezt követő 5 év sem volt zökkenőmentes szükség volt az "ősök" által rák hagyott, tenni akarásra, egymás kiegészítésére, egymást felemelésére és megvédésére, és az egymást szerető hívek által jó és rossz sorsukban, Isten dicsőítésére.

"De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." (Ézs. 40.31)

"Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma" (JSir. 3.22)

Ez alatt a biztató prófécia alatt indult Evangélikus Általános iskolánk 1996. szeptember elsején elég mostoha körülmények között az Arany János utca 7. szám és a Krúdy köz 2-ben "albérletekben". Hálával telve és mély elkötelezettséggel, ambícióval kezdtük meg és végeztük szolgálatunkat, nevelő oktató munkánkat, párhuzamosan törekedve arra, hogy megtartsuk az iskola szakmai színvonalát, megismerjük újszerű életünk, munkánk sajátos elemeit, ismeretekben, a gyakorlati tevékenységek terén, szemléletben és lehetőleg minden más tekintettben. Sokat tűrtünk, sokat áldoztunk, sokat vártunk, sokan és sokat imádkoztunk, hogy megéljük, elérjük azt hogy visszakerülhessünk az "ősi" evangélikus iskola falai közzé. Gyerekek, szülők, pedagógusok, dolgozók és evangélikus testvérek, valamint barátok és szimpatizálók egyértelmű, izgalommal teli örömmel várták, azt a napot, hogy őseink hitéből, szorgalmából, az iskola a tanulás iránti elkötelezettségükből felépült műemlék almamáterben újból megkezdhessük, illetve folytathassuk a tanítást.

Így 2001. szeptember 2-a újabb iskolatörténeti dátum lett. Beköltözhettünk az ősi falak közzé és végre mindenki együtt, és végre a végleges helyen folytathatjuk az 1996-ban elkezdett munkánkat.

"Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk... Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" (Zsolt. 126.6)

2011-